múlt…
2010 január 18. | Szerző: Muslicska |
Fura dolgok kavarognak bennem…
fura gondolatok…fura emlékek képei vonulnak fel előttem…
van amit nem lehet elfelejteni, van amit nem kell, mert ezeből tanulunk…
előbányásszuk szívünk mélyéről a szép emlékeket, hogy lássuk nem volt hiába…
hogy olykor elsöpörjük velük a rosszat, mit igazságtalanul kaptunk…
de el lehet mindnet törölni a széppel? eltűnnek egy pillantra legalább?
…
a szomorúság, melyet okoztak, nem helyettesíti semmilyen szép emlék…
nincs ami megszépítse… hiába minden…
hiába volt oly sok szép emlék, ha csak kegyetlenség követte és hazugság…
csak hazugság… mely mindent kitöröl, mi vha szépnek tűnt…
sajnos igaz sem volt…
igaz sem volt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia szomorú Musli!
Idővel csak azok az emlékek erősödnek fel széppé, amik mindig is azok voltak, csak a maguk idejében nem kaptak hangsúlyt. Ami a maga idejében is rossz volt, abból sose lesz jó emlék, de a jók elnyomják idővel a rosszakat, ahogy a fény mindig eltörli a sötétet.., és lesz a ragyogás, a ragyogó jókedv, de néha évtizedek kellenek, legalábbis a mély traumák feldolgozásához..
Aztán meg ott van az is, hogy rossztól csak rosszabb van, vagy mindig van rosszabb a rossztól. Ez is segít, ha erre gondolunk.
Aztán az is ott van, hogy a rossztól van még rosszabb: a nincs, a semmi. Van, mikor a rossz jobb a semmitől, mert a semmi a rosszabb akkor.
Már majdnem kész az e-mailem, nehezen találtam nevet. Tudod, nem szeretnék hétköznapit. Ha beírom ide neked, nem fog látszódni, ugye?
Ide ne írd be, azt mindenki látja. 🙂
Ha kész leszel, írj nekem a következő címre: maruszia@hotmail.com
Közben történtek változások, sokminden. Kiderült pár dolog. Úgy tűnik jól gyanakodtam már az elején. Lehet, hogy még meg is voltam csalva anno.:) Már nem sokat számít, megkapják a magukét az élettől. Ez már biztos!:))
Nem érdemeltem ezt tőle és még mindig csak bújkál, mint egy gyáva nyúl. Közben pedig ide jár, olvasni. Hát csak tegye, ha ez boldoggá teszi!:)
Képzeld találkzotam az apjával, többször is…tartjuk a kapcsolatot (persze az exemnek ez sem tetszett, pedig nem én kezdtem). Na mindegy, nem számít. Nem foglalkozom vele. Semmi értelme.
A többit majd mailben.
Remélem jól vagy! :)))
Egy Mérlegnek e-mail nevet választani is egy nagy hadművelet, ezért még nincs, mert amit akartam, már foglalt, én meg eredeti akarok lenni, tudod, a Mérleg-én ez is, de legalább már döntöttem felőle, hogy vállalom a kapcsolatot veled, nem félek.
Fog még ez a fiú a küszöbödön feküdni, érzem. Ne bántsd szegényt. Én már úgy megsajnáltam. Pedig én voltam a szigorúbb. Megesett a szívem rajta.
Lelkileg egész jól vagyok, csak a fogammal kéne orvoshoz menni, szenvedek iszonyúan, de menni nincs akaratom.
Nevet nehéz választani. Lassan minden foglalt már. Örülök, hogy nem félsz! :-)))
Nem valószinű, hogy vha is vissza akarna térni. Nem az a tipus.
Ma viszont vele álmodtam. Rég ébredtem ilyen jókedvűen, még ha tudtam is, hogy csak álom volt…
Igazából az volt a lényege, hogy vhol összekeveredtünk egy társaságban és mire hazaértünk, azt mondta, menjen mindkettőnk partnere a francba. Volt egy kis kiruccanás, eltévedés, de visszataláltunk egymáshoz. Akkor éreztem, hogy persze, igazad van…de olyan hiányosnak éreztem. Talán azért, mert kicsit többet kellene tennie ahhoz, hogy újra hinni tudjak neki. Hiszen iszonyúan megbántott és még csak arra sem volt képes, hogy elbúcsúzzon tőlem. Egyik napról a másikra tűnt el. Még csak Boldog Új évet sem kívánt, pedig ő erre mindig nagy hangsúlyt fektetett. Ezen még a saját apja is meglepődött. Ő is azt mondta, nem ezt érdemlem tőle. Csak vissza akarta a cuccait kapni, de azt is az apján keresztül üzente. Van benne kurázsi, nem?
Ne sajnáld, sajnáltam én eleget… már nem kell. Ő sem sajnál senkit. Én már nem bántom, elvégeztem amit kellett… mindkettőjükkel.
Ha a múlt jut eszembe, akkor lassan előbújik az is, ahogyan intézte a dolgokat, hogy hogyan tudott mindent csak igy eldobni és igy eltűnni…
Ahogy figyeltem a dolgokat, minden úgy történik velük, ahogy velünk is történt. csak egy pár hónappal korábban kezdődött, de nagyjából egyidőben. csak ez nem fog addig tartani…
Én is a fogammal küzködök. anpokban húzták a bölcsességfogamat, gyökérekezeltek, még fogank is. Ja, és műteni is kell a két alsó bölcsit… szóval, meg vagyok áldva.
Mikor kihúzták a bölcsességfogamat és hazamentünk, eszembe jutott, hogy mikor volt olyan eset, hogy ápolnia kellett, hogyan tette. Olyan őszintének tűnt, kedves volt, mindent megtett, hogy jobban érezzem magam,. Mellettem volt. AZt hittem szeret… pedig már rég nem így volt. Őrület, nem? hát, ez van… ő tudja mit választott. csak azt kapja amit megérdemel…